118 éve

A 28 éves Paul Hindemith (1923)

Paul Hindemith Rudolf Hindemith festő és Sophie Warnecke házasságából született a Frankfurthoz közeli Hanauban. Családjával 1902-ben Frankfurtba költözött. Kilenc éves korában kezdett zenével foglalkozni, Anna Hegnernél hegedülni tanult. 1909-től a frankfurti dr. Hoch-féle konzervatórium növendéke volt, ahol hegedűt Adolf Rebner, zeneszerzést Arnold Mendelssohn és Bernhard Sekles irányításával tanult. A hegedű mellett több más hangszeren is kiválóan játszott: brácsán, zongorán és klarinéton. 1915-ben – még nem volt húsz éves – a frankfurti opera hangversenymestere lett, miközben rendszeresen kamarazenélt. 1917-től 1919-ig katonai szolgálatot teljesített, ahol az ezred zenekarában és egy katonai vonósnégyesben játszott. 1922 és 1929 között az Amar Vonósnégyes brácsása volt. Az együttessel bejárta Európát. Közben természetesen a zeneszerzéssel is foglalkozott, saját műveit vezényelte, és már korai műveivel is figyelmet keltett. Első művei közül kiemelkedik az 1917-ben írt Három dal szopránra és nagyzenekarra című, op. 9-es műve. Korai műveiben gyakran sokkoló zenei formákat alkalmazott, és sokkolóak voltak témái is: a gyilkosság és a szexualitás volt (Gyilkos, 1919; Sancta Susanna, 1921), de hatással volt zenéjére a dzsessz és az éjszakai bárok zenéje is.

1922-ben bemutatkozott a salzburgi IGNM fesztiválon, majd a következő évben egyik szervezője lett a donaueschingeni kortárs zenei fesztiválnak, ahol több avantgárd zeneszerző (például Anton Webern, Arnold Schönberg) alkotásai mellett saját művei is elhangzottak (Kvartett, Fiatal lány, Kamarazene No. 1). Utóbbi művének némi parodisztikus hatást kölcsönöz az, hogy a hangszerek között egy szirénát is szerepeltetett, ennek ellenére felismerhető, hogy visszanyúlt a barokkhoz, például Johann Sebastian Bach Brandenburgi versenyeihez. 1923-ban – az Amar Vonósnégyes sikerei miatt – feladta állását az operában. Zeneszerzőként folyamatosan szakított a meghökkentő zenei hatásokkal, és egy energiával teli, objektív stílust teremtett magának. E szellemben született például 1926-ban Cardillac című operája (témája ennek is gyilkosság).

1924-ben megnősült, felesége Gertrud von Rottenberg (1900–1967), a frankfurti opera karmesterének lánya lett. 1927-ben a berlini zeneművészeti főiskola (Hochschule für Musik) tanára lett. Komponistaként egyre több olyan műve született, amiket kifejezetten amatőrök számára írt, hogy művei közvetlenségét és egyszerű kifejezésmódját hangsúlyozza. Ilyen például a Lehrstück (Tandarab), amely 1929-ben született Bertolt Brecht szövegeire.

1930-ban Kairó-ba utazott tanulmányútra, később Kemál Atatürk felkérésére Ankarában a török zeneoktatás megszervezésében működött közre. Az 1930-as évek elejére Hindemith zeneszerzőként általános tekintélyre tett szert, de a nácik hatalomra jutása után egyre több nehézsége támadt, zenei megjelenései erősen ritkultak. 1934-ben még sikerrel mutatták be Wilhelm Furtwängler vezényletével fő műve, a Mathis, a festő című opera nyomán keletkezett, azonos című szimfóniáját. A szimfónia három tétele Matthias Grünewald isenheimi oltárának három tábláját jelképezi. Furtwängler cikket is írt Hindemith egyre nehezedő helyzetéről, amire maga Goebbels válaszolt egy beszédében, és Hindemith zenéjét elfajzottnak nevezte. Művei 1936-ban hivatalosan is tiltólistára kerültek Németországban.

1937-ben előbb Svájcba, majd 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált. A Yale Egyetemen tanított, és 1946-ban, feleségével együtt megkapta az amerikai állampolgárságot. Több megrendelést teljesített, amelyek közül kiemelendő a Szimfonikus metamorfózisok Carl Maria von Weber témáira című zenekari mű 1943-ból. 1953-ban visszatért Európába, Svájcban telepedett le. 1957-ig a zürichi egyetemen tanított, megírta, illetve 1957-ben befejezte utolsó évei legjelentősebb művét, A világ harmóniája című operáját, amelynek főhőse Johannes Kepler. Gyakorlatilag a haláláig aktív karmester volt, és sokat utazott. Egészsége azonban folyamatosan hanyatlott, 1963 novemberében rosszul lett, Frankfurtban kórházba szállították. Ott halt meg heveny hasnyálmirigy-gyulladásban.