74 éves korában meghalt Georg Friedrich Handel német orgonista, zeneszerző (Vízizene).
255 éve
Georg Friedrich Händel 1733-ban, Balthasar Denner festménye
Händel apja a szász-weissenfelsi udvar alkalmazottja volt (borbély,
orvos), és Georg Friedrich születésekor már meglehetősen idős, 63 éves
volt. Apja jogi pályára szánta, de a fiú a zene iránt érdeklődött, és a
tiltás ellenére a padlásukra még egy kis
klavikordot is felcsempészett, hogy gyakorolhasson. Egy alkalommal a herceg hallotta
orgonálni
a gyereket, és ez eldöntötte a sorsát: apja beleegyezett, hogy
egyszerre mindkét irányban képezze magát. 1702-ben felvették a hallei
egyetemre, és egy hónap múlva már a kálvinista templom orgonistai
állását is megkapta. Händelt érdekelte az
opera műfaja, ezért alig egy év múlva
Hamburgba költözött, ahol az egyetlen városi operaház működött (a főúri udvarok kivételével).
1704-ben
párbajozott a barátjával
Johann Matthesonnal, életét csak egy nagyméretű gomb mentette meg.
Hegedűsként és
csembalistaként alkalmazták, és 1705-ben már be is mutatták első operáját, az
Almirát. Egy év múlva meghívásra
Firenzébe utazott.
Róma és
Nápoly is vendégül látta, és mind a közönség, mind a muzsikusok lelkesen fogadták. Megismerkedett
Alessandro és
Domenico Scarlattival,
Corellivel és
Vivaldival,
valamint más zenészekkel, tanulmányozta a nápolyi és a velencei operát.
Maga is írt operákat, oratóriumokat és kantátákat. Diadalmenet volt
bemutatóinak sora: Firenzében a
Rodrigo, Velencében az
Agrippina, Rómában az
Il trionfo del tempo e del disinganno című oratórium, Nápolyban pedig az
Aci, Galatea e Polifemo aratott sikert. 1710-ben
Londonba utazott, ahol a következő évben bemutatták
Rinaldo című operáját a Haymarketen lévő színházban.
Händel 1718-tól 1720-ig Chandos herceg zeneigazgatója volt. Ekkor írta
Chandos-anthemjeit és az
Acis és Galatea
című drámai oratóriumot. 1720-ban a Royal Academy of Music (Királyi
Zenei Akadémia) zenei vezetője lett, feladata az olasz (típusú) operák
népszerűsítése volt. Természetesen saját operái is műsorra kerültek, a
sikerek sorát a
Giulio Cesare in Egitto nyitotta meg 1724-ben. Nagy diadalok fémjelezték ezt az időszakot, London az
európai
operaélet központja lett. Händel élvonalbeli énekeseket (Francesca
Cuzzoni, Faustina Bordoni) és zenészeket (Giovanni Bononcini, Attilio
Ariosti) szerződtetett, de a végig anyagi gondokkal küszködő színház
1728-ban tönkrement. Händel népszerűsége egyre emelkedett,
Európában is ismertté vált. Kérvényezte az angol állampolgárságot, amit
1726.
február 13-án
meg is kapott. Közben kinevezték a Royal Chapel zeneszerzőjévé.
1729-ben összefogott Johann Jacob Heidegger intendánssal egy új olasz
társulat létrehozására. A színházba ismét Itáliában keresett új
énekeseket (például Antonio Bernacchi
kasztrált énekest), és visszautazásakor rövid kitérőt tett Németországba (Halle, Hannover, Hamburg). Az operaházat a
Lotario című operával nyitották meg. 1734-ben a
Covent Garden élére került. Ebből a korszakból származnak az
Orlando, az
Ariodante és az
Alcina című operái. 1732-ben nagy sikerrel mutatták be az
Esther
oratóriumát (állítólag egy kocsmában), de Anna hercegnő kívánságára
átvitték a darabot a King’s Theatre-be, ahol újabb hat előadást ért meg.
1742-ben mutatták be
Dublinban nagyszabású oratóriumát, a
Messiást.
A hatalmas siker ellenére Händel folyamatosan javítgatta a
hangszerelést, és életében a műnek nem is alakult ki végleges változata.
A híres „Halleluja-kórusról” azt mondta:
Azt hittem a mennyországot látom, és benn magát a nagy Istent.[2]
A Halleluja tételt Angliában azóta is hagyományosan felállva hallgatja a
közönség, illetve a kórussal együtt éneklik. 1744-ben a Covent
Gardenben, majd a King’s Theatre-ben mutatta be a
Belsazar és Héraklész oratóriumot, amit további bemutatók sora követett, a legjelentősebbek között például a
Judás Makkabeus, 1747, a
Salamon és Zsuzsanna, 1749, a
Jephta, 1752.
Händel háza Londonban, ma szálloda (25 Brook Street)
Händel élete vége felé szembaj hatalmasodott el rajta,
szürkehályog-műtétjei sikertelenek voltak (ugyanaz az orvos műtötte, aki
Johann Sebastian Bachot is), ezután (már a
Jephta írása idején) gyakorlatilag megvakult. A legenda szerint a
How dark, oh Lord, are thy decrees
című kórus írása közben vesztette el véglegesen a látását. Robusztus
testi-lelki tulajdonságai révén megőrizte életkedvét, noha a
zeneszerzéssel ezután kevesebbet tudott foglalkozni, viszont élete
végéig hangversenyezett, orgonadarabjait adta elő Londonban. A
Westminster-apátságban, Anglia nemzeti panteonjában temették el. Händel sírjára egy
Messiásbeli szopránáriából származó részletet írtak a Bibliából (Jób 19:25):
„I know that my Redeemer liveth”, azaz:
„Tudom, hogy az én megváltóm él”.
Kommentáld!