80 éve

    Edward Elgar 1901-ben

Edward Elgar (1857. június 2. – 1934. február 23.) brit zeneszerző.
Edward Elgar 1857-ben született Broadheathben. Anyja Anne Elgar. Apja William Elgar, aki zongorahangoló, zenebolt tulajdonos és a St. George katolikus templom orgonistája. Edward hároméves volt, amikor átköltöztek Worcesterbe, a zenebolt fölötti lakásba, az iskolai szünetekben azonban mindig ellátogatott Broadheathbe.
1877-ben tizenkét napot töltött Londonban. Órákat vett Arthur Pollitzertől, az új filharmonikus zenekar vezetőjétől, hogy játékát tökéletesítse. Pollitzer elégedett volt fiatal tanítványával, további órákat javasolt, de Elgar kevésnek érezte magát a virtuóz előadói karrierhez.
1884 júliusában megmutatja egyik zenekari művét a Sevillinát Pollitzernek, aki elküldte Manns német karmesternek, aki előadta egyik koncertjén. Ez az eset volt az első, amelyben nem csak a közvetlen környezete ismerte el.
Ekkoriban sikereket ért el kis zongoradarabjával, a Liebsgrüssszel (Szerelmi üdvözlet), amely Salut d'Amour címmel jelent meg. Továbbá Manns a Crystal Palace-ban előadta a Salut d'Amour't és a D-dúr-szvitet, műveinek nem volt nagy nyilvános sikere.
Malvernbe való visszatérésekor ismét hegedűt tanított. Bár a kiadók és kritikusok Londonban maradtak, az angol zenei élet központjaát akkoriban a nagy oratórium-fesztiválok jelentették: Leedsben, Birminghamben, Sheffieldben, továbbá azokban a városokban, ahol a Három kórust rendezték, vagyis Worcesterben, Gloucesterben és Herefordban.
1897-ben megbízást kapott egy kantáta megírására a leeds-i fesztivál szervezőitől. Így született Caracatus című műve, melyet Elgar Viktória királynőnek ajánlott.
A közeli barátok ihlették az Enigma Variációkat. A mű meghozta számára az országos elismerést és további már befolyásosabb barátokat.
Közéjük tartozott Frank Schuster, akinek "The Hut"-nak (A kunyhónak) nevezett maidenheadi háza művészek találkozóhelye volt. "The Hut" vendégei voltak Elgaron kívül Gabriel Fauré és Richard Strauss. Másik barátja Alfred Rodewald a liverpooli textilmágnás, akinek amatőrökből álló liverpooli zenekari társasága sokszor játszotta Elgar darabjait. És Lady Alice Staurt-Wortley, Elgar csodálója és ihletője.
Ekkoriban írta The Dream of Gerontius (Gerontius álma) című oratóriumot. Ám az 1900-as birminghami bemutatója szerencsétlenül sikerült. A karigazgató a próbák közben meghalt, a karmester (Hans Richter) alábecsülte, milyen nehéz a mű egy átlagos kórus számára. A birminghami koncerten részt vett Julius Buths, Düsseldorf városi zeneigazgatója, aki felismerte a mű nagyságát, visszatérve Németországba, 1901 decemberében előadatta nagy sikerrel. 1902 májusában még az alsó-rajnai fesztiválon is eljátszották.
Elgart megragadta a világbirodalmi hazafias érzés. Tovább dolgozott az oratóriumokból álló trilógián, melynek ötlete még iskolás korából származott. 1903-ra kész lett az első, The Apostles (Az apostolok) című., melyet Birminghamben mutattak be.
A Covent Garden, az 1904-es év az ünneplés éve volt. A király magához rendelte vacsorára, lovaggá ütötték, és a híres londoni klub, az Athenaeum tagja lett. A család ismét költözött, egy még tágasabb házba, Herefor mellett, Plas Gwynbe, ahol már telefon is volt. 1905-ben Birminghambe hívták az egyetemre. Díszdoktorává avatta az oxfordi és a Yale Egyetem. (Az Egyesült Államokban később még háromszor megfordult.) Worcester díszpolgáráva avatta.
1920-ban meghalt felesége, ami Elgart olyannyira megrázta, hogy attól kezdve nem alkotott egyetlen komolyabb művet sem. 1934 februárjában halt meg. Little Malvernben, a St. Wulstan temetőben felesége mellett temették el.