155 éve

A Faust Charles Gounod 1859.március 19-én, Párizsban bemutatott operája. A műnek rendkívül nagy kultusza van Franciaországban. A német téma választás ellenére a darab szinte a franciák nemzeti operájává nőtte ki magát, ha a francia zenetörténetben beszélhetünk egyáltalán nemzeti operáról. A párizsi opera folyamatosan műsoron tartja a darabot, de a szerző más műveit is színpadra szokták állítani.

I. felvonás

Az öreg és az életből kiábrándult Faust dolgozószobájában öngyilkosságra készülődik. Éppen egy méreggel elegyített italt készül felhajtani, amikor a nyitott ablakon át behallatszik a fiatalok éneke, akiket az öreg tudós megátkoz. Végül nem issza meg a mérget, hanem megidézi az ördögöt, aki meg is jelenik Mefisztó képében. Faust az ifjúságát szeretné visszakapni, de mielőtt eladná a lelkét, bizonyítékot kér Mefisztó varázserejére, aki megidézi neki Margit alakját. Faust aláírja szerződést, a mérgezett italt Mefisztó kiönti.

II. felvonás

Búcsújelenettel indul a felvonás, a fiatalság vidáman iszogat és énekel. A vidám forgatagban Valentin búcsúzik barátjától. Hadba kell vonulnia, és nagyon félti húgát, Margitot. Siebel felajánlja, hogy gondját viseli a lánynak, amíg barátja távol van. Megérkezik Mefisztó, elénekli híres rondóját, ami nagy sikert arat, a társaság borral kínálja. Ezután a kocsma cégéréből bort fakaszt (Goethe drámájában nem mást, mint tokajit!), majd jövendőt mond a fiataloknak. Siebelnek azt mondja: elhervad a virág, amit a kezével érint, Wagner rossz véget ér, Valentinek dicstelen halála lesz, majd Margit egészségére mond köszöntőt.

Valentin egyből felpattan és kérdőre vonja Mefisztót: kardot ránt, de az ördög védő kört vont maga köré. Valentin nem tud hozzálépni, kardja eltörik. Ekkor a kard kereszt alakú markolatával támad. Mefisztó a kereszt láttán hátrálni kezd. Az ivó többi tagja is keresztet mutat felé, mire elszalad.

Faust lép színre, akit semmi más nem érdekel, csak Margit. Mefisztónak aggályai támadnak: a lány túlságosan erényes. Színre lép Margit és Faustot egyből megbabonázza. Mefisztó hiába próbálja magával rángatni a tudóst, az odalép a lányhoz és felkínálja neki a karját, amit Margit visszautasít.

III. felvonás

Siebel virágot helyez Margit házának küszöbére. Rémülten fedezi fel, hogy a keze által érintett szirmok elhervadnak. Elszalad, hogy szentelt vízbe mártsa kezeit. Ezzel hinti meg a virágokat is, amik ennek következtében újra életre kelnek. Faust és Mefisztó titokban kilesi a jelenetet. Mefisztó ékszereket helyez Siebel virágai alá. A két férfi ismét elrejtőzik, Margit lép színre, és egyre csak Faustról ábrándozik. Észreveszi Siebel virágait, majd az ékszereket is felfedezi.

Jön Márta a szomszédból, aki az ékszerek láttán ájuldozni kezd. Mefisztó előlép rejtekéből, és úgy tesz, mintha Mártához jött volna. Közli az asszonnyal férje állítólagos halálát. Előlép Faust is. Mefisztó Mártának, Faust Margitnak kezd el udvarolni. Az ördög kereket old, a szomszédasszony követi. A két szerelmes kettesben marad, közben leszáll az éj. Elbúcsúznak. Margit ablakában megvallja szerelmét, Mefisztó pedig visszatuszkolja Faustot a lányhoz.

IV. felvonás

 

Margit a templomban a szenteltvíztartó előtt térdel. Bocsánatot kér bűnéért, de Mefisztó ott leselkedik a háttérben, és azt suttogja, hogy nem nyerhet bocsánatot. Démonok egész hada szólítja meg Margitot. Ezután megszólal a papok kórusa, de mintha ők is a lányt vádolnák bűne miatt. Mefisztó hangja szép lassan úrrá lesz a jeleneten: Margit átkozott vagy, a pokol már vár rád.

Valentin eközben hazatért a hadjáratból, de csak Siebel fogadja. A férfi húga után tudakozódik, Siebel zavartan felel. Valentin egyből tudja, hogy valami történt Margittal, amíg távol volt.

Faustot lelkiismeret-furdalás gyötri, látni akarja még utoljára szerelemét. Mefisztó szerenádot énekel a lány ablaka alatt. Ez úgy hangzik, mintha valami kocsmaszépségnek szólna. Az ének hallatán Valentin ront ki a házból. Rátámad Faustra, aki leszúrja. A tettes és Mefisztó elmenekül, a halott köré gyülekezni kezd a környék lakossága, majd Margit is megjelenik. Valentin utolsó szavaival megátkozza húgát.

V. felvonás

A Harz hegységben boszorkányok vigadoznak. Mefisztó azért hozza ide Faustot, mert azt reméli, hogy el tudja vele feledtetni a történteket a gyönyörök palotájában. Faust éppen a Walpurgis-éj csodaitalát készül felhajtani, amikor látomása lesz: Margitot pillantja meg a börtönben, a nyakán egy égő, vörös sávval. Feltámad a lelkiismeret-furdalása és elrohan felkeresni a lányt.

Margit börtönbe került, mert megölte gyermekét. Most börtönében alszik, Faust hangjára riad fel. Megrohanják az emlékek, majd elméje ismét elborul. Már majdnem szerelemesen öleli át Faustot, de akkor meglátja Mefisztó árnyékát és elborzad. Faust kezén bátyának a vérét látja. A férfi meg akarja menteni szerelmét, de az elutasítja. Közben egyre jobban hallatszik a közeledő őrség éneke. Mefisztó is megpróbál hatni Margitra, de minden hiába, Fausttal együtt elmenekül. Megjelenik az angyalok kórusa és a mindenkinek megbocsátó Krisztusról énekel. A börtön falai leomolnak.