Instrumentális - ének nélküli zene bármilyen műfajban

Instrumentális - ének nélküli zene bármilyen műfajban hírei

2015.Júl.l1. 90 éve halt meg Erik Satie.

8 éve | Kustra Gábor | 0 hozzászólás

Meghalt Eric Satie francia zeneszerző és zongorista.

90 éve

Meghalt, Zene

1925. 07. 01.

Erik Alfred Leslie Satie (Honfleur, 1866. május 17. – Párizs, 1925. július 1.) francia zeneszerző és zongorista.

Erik Satie négyéves korában az alsó-normandiai Honfleur városkából Párizsba költözött a családjával, mert édesapja, Alfred Satie a fővárosban kapott fordítói állást. 1872-ben anyja, Jane Leslie Anton halála után öccsével, Conraddal visszaköltöztek Honfleurbe az apai nagyszülőkhöz. Erik ott kapta az első zeneórákat a helyi orgonistától. Miután 1878-ban nagyanyja elhunyt, öccsével ismét apjukhoz kerültek, aki kicsivel később feleségül vett egy zongoratanárnőt. Az 1880-as évek elejétől az apa szalonzenei művek kiadásából élt, amelyeket – többek közt – maga, illetve felesége írt.

Nevét első szerzeményeitől, 1884-től Erikként használta. 1887-ben elköltözött otthonról, és kivett egy lakást a Montmartre-on. Itt kezdődött hosszan tartó barátsága a párizsi művészvilág olyan ismert alakjaival, mint Stéphane Mallarmé vagy Paul Verlaine. Ekkortájt jelentek meg apja kiadásában az első szerzeményei. Gyorsan beilleszkedett a Le Chat Noir (a Fekete Macska) Café kabaré művészközösségébe, és megkezdte a Gymnopédies kiadását, amelyet hasonló jellegű művek (Ogives, Gnossiennes stb.) követtek. 1890-ben kisebb lakásba költözött, a rue Cortot N° 6 alá, és mind több időt töltött a Le Chat Noir-ban, ahol barátságot kötött Claude Debussyvel is. 1891-re mindketten a Sâr Joséphin Péladan vezette „A Templom és a Grál Katolikus Rózsakeresztes Rendje” tagjai. Satie a Rend hivatalos zeneszerzője és karnagya lett, aminek a „Salut Drapeau!”, „Le Fils des étoiles” és „Sonneries de la Rose+Croix” műveit köszönhetjük.

atie 1925-ös haláláig senki, de senki nem lépett be az Arcueil-beli szobájába ottlétének 27 éve alatt. A temetése után a barátai Tutankhamon fáraó sírja felnyitásához hasonlót élhettek át. Eltekintve a portól és pókhálóktól (amiből kiderült, hogy sosem használta zeneszerzésre a zongoráját), számos meglepő dolog került elő:

hihetetlen számban esernyők, amelyek némelyikét sosem használta;
egy Valadon-készítette arckép;
a Valadon-korszak szerelmeslevelei és rajzai;
középkori épületeket ábrázoló rajzgyűjteménye;
levelek és emléktárgyak különböző korszakaiból, így például hét bársonyöltöny a „bársonyos úriember” periódusból.

És persze – ez a legfontosabb – számos sosem hallott vagy elveszettnek hitt szerzeményre bukkantak mindenhol: a zongora mögött, a zakózsebekben… Ezek között volt a „Vexations”, a „Geneviève de Brabant”, továbbá befejezetlen vagy kiadatlan színpadi művek, mint az „Ábrándos hal”, sok gyakorló feladat a Schola Cantorum idejéből, sose látott „kutyás” zongoradarabok, sok cím nélküli zongoramű, amelyeket később „Gnossiennes”, „Pièces Froides”, „Enfantines” és „bútor-zene” címmel publikáltak.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: