140 éve

Született, Zene

Ottorino Respighi (Bologna, 1879. július 9. – Róma, 1936. április 18.) olasz zeneszerző, zenetudós, karmester, a zenei impresszionizmus jeles képviselője. Fő művének a Róma kútjai című zenekari darabja tekinthető, amelyet neves karmesterek vettek fel repertoárjukba. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket is.

Zenei tehetségére már kora gyermekkorában fény derült, ezért már nyolcéves korában kezdte hegedűtanulmányait, amihez a zeneszerzést is hozzávette 1891-től a Liceo Musicaléban. Komponálni 1892-ben kezdett. 1902-ben Szentpétervárra utazott, ahol Rimszkij-Korszakovnál, a hangszerelés mesterénél tanult. A hangszerelés technikájának magas szinten való elsajátítása felismerhető egész életművén.

Bolognába visszatérve zenekarokban hegedült, brácsázott, zongorázott, vezényelt. Közben Berlinben is tanult rövid ideig Max Bruch mellett. Zeneszerzői egyénisége nehezen tört a felszínre: hatott rá Debussy, Rimszkij-Korszakov és Richard Strauss. Írt operát (Enzo király), prelúdium, korál és fúgát zenekarra, zongoraversenyt, kamaraműveket – különösebb visszhang nélkül. Sinfonia Drammaticája túlságosan nehézkes, dalai és más művei súlytalanok voltak. 1913-ban a római Santa Cecilia Akadémia zeneszerzés-tanárává nevezték ki. Itt ismerte meg leendő feleségét, Elsa Olivieri Sangiacomót. 1916-ban írt Róma kútjai című zenekari darabjával megalkotta élete egyik fő művét. A darabot azonnal felvették repertoárjukba a világ legnevesebb karmesterei, így zeneszerzői hírneve gyorsan terjedt az egész világon. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket. A három darabot együttesen „Római triptichon”-nak nevezik.

1924-ben a Santa Cecilia igazgatója lett, de mindössze két év múlva visszavonult, hogy teljes egészében a zeneszerzésnek éljen. Tanári állását azonban a zeneszerzői mesterképzőben fenntartotta, itt számos kiváló tanítványa volt, többek között Farkas Ferenc. 1927-ben a múlt olasz darabjait idéző kamarazenekari darabja, A madarak aratott sikert. Ebben az időszakban más darabjai is a korábbi idők zenéje iránti érdeklődését tükrözik (Három Botticelli-kép, Gregorián koncert, Dór kvartett, Dicsőítő ének az Úr születésére). Azt írták műveiről, hogy „új-régi” zene. 1932-ben az Olasz Akadémia tagjává választotta, a világ számos kiemelkedő zenei egyéniségével ismerkedett össze: Kodály Zoltánnal, Maurice Ravellel, Richard Strauss-szal, Arnold Schönberggel és Igor Stravinskyval. Élete végén az opera kezdte érdekelni, kilenc operát is írt, de ezek a művek nem arattak komolyabb sikert. A legutolsót, a Lucreziát felesége, Elsa Respighi fejezte be.