64 éves korában elhunyt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző halálhírét előbb Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere közölte a Facebook-oldalán, majd a Nemzeti Filharmonikus Zenekar is megerősítette az MTI-nek.

Fotó: Czimbal Gyula

„A Nemzeti Filharmonikusok mély gyásszal tudatják, hogy Kocsis Zoltán hosszú, méltósággal viselt betegsége után ma délután meghalt. A halála utáni űr felmérhetetlen” – fogalmaz a vasárnap esti közlemény.

Október közepén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szintén közleményben adott hírt arról, hogy bár rendben felépült komoly szív- és aortaműtétjéből, orvosai néhány hónapos pihenést írtak elő számára, mivel a beavatkozás után túl hamar, még a regenerálódás előtt belevetette magát a munkába. Kocsis emiatt külföldi hangversenykörútjait és hazai fellépéseinek nagy részét lemondta.

„Orvosai utasítására a gyógyulása érdekében néhány hónapon át szigorú pihenésre és teljes nyugalomra van szüksége, hogy aztán ismét a tőle megszokott odaadással végezhesse munkáját” – fogalmazott akkor a közlemény.

Kocsis Zoltán egy néhány hónappal korábbi interjúban arról beszélt, hogy mivel már több műtéten is átesett, harminc-negyven éve fel van készülve a halálra. Akkor még azt mondta: addig fog dolgozni, amíg bír. 2012 szeptemberében esett át először szívműtéten. „Szeptember 20-án operáltak a GOKI-ban, ha ezt nem teszik meg, másnap meghaltam volna. Jó eséllyel egy próba kellős közepén. (...) A halálozási arány ennél a típusú beavatkozásnál hatvan százalék” – mesélt az Indexnek egy évvel a műtét után.

Kocsis Zoltán: Fel vagyok készülve a halálra

A Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója a Heti Válaszban, beszél a közpénzek elköltéséről, az utánpótlás-nevelésről, és a migránsokról.Tovább

Kocsis Zoltán hároméves korában kezdett el zongorázni, 18 éves volt, amikor megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, három évvel később pedig megkapta a Liszt Ferenc-díjat, és mindössze 25 éves volt, amikor Kossuth-díjjal jutalmazták, amit aztán 2005-ben másodjára is kiérdemelt.

1983-ban Fischer Ivánnal alapította meg a Budapesti Fesztiválzenekart, 1997 őszétől vezette a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, amivel több európai országban, valamint az Egyesült Államokban és Japánban is megfordult. Harmincéves korától, karmesteri pályája mellett, már komponált is. 1984-ben Érdemes Művész címet, 1990-ben Kiváló Művész címet kapott.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Kocsis Zoltán élete végéig a születésnapi koncertjeinek bevételét minden évben a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel. Azt vallotta, hogy a szavak mára elvesztették súlyukat, és csak a tettekkel lehet példát mutatni, hogy aztán erőnktől és tehetségünktől függően javíthassunk a világon. „Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket” – fogalmazott.

Ennyit a halálomról

Huszonöt centi műanyagcső. Ez mentette meg tavaly Kocsis Zoltánt, aki kevéssel hatvanadik születésnapja után majdnem meghalt. Erről is mesélt.Tovább

Haláláról Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója is megemlékezett a Facebook-oldalán. „Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus-példaképünktől. Nyugodjék békében” – írta. Kocsis Zoltánt a kormány saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.