A Szent Antal Bazilika a világ egyik legnagyobb művészeti mesterműve, a kereszténység egyik leghíresebb és leglátogatottabb szentélye. Építésze ismeretlen, valószínűleg egy nagy tehetséggel megáldott és figuratív kultúrával rendelkező ferences lehetett – olvasható a magyar nyelven is közreadott tájékoztatóban, melyet egy ferences atya kérésemre húz elő az egyik fiókból.

A templom építése 1232-ben kezdődött, Paduai Szent Antal tiszteletére, aki 1195 augusztus 15-én született Lisszabonban, meghalt 1231. június 13-án Padova mellett. A templom építése az 1200-as évek végére fejeződött be.

A Bazilika 115 méter hosszú, keresztben 55 méter széles, fényt a három nagy rózsaablakon keresztül kap. A félhomályba merült templom a hatalmas román stílusú épület és a gótika karcsúságának harmonikus egységét alkotja. A homlokzat belső falán a középső ajtó felett látható Pietro Annigoni a diófán prédikáló Szent Antalt ábrázoló, 1985-ben készült nagyméretű freskója. A Székesegyházban körülbelül hatvan kép található a Szűzről, s megannyi szoborkompozícióban gyönyörködhet a látogató.

Szent Antal kápolnája, ahol a szent sírja található csodás reneszánsz alkotás, építése az 1500-as években kezdődött és még abban az évszázadban be is fejeződött. A tervező építész valószínűleg T. Lombardo lehetett, míg kivitelezője A Riccio. Díszítésén a kor legnagyobb szobrászai dolgoztak: a falakon kilenc Szent Antal életét és csodatevéseit megjelenítő márvány dombormű látható, mint például Szent Antal beöltöztetése, Szent Antal feltámaszt halálából egy ifjút, Egy vízbefúlt leány életre keltése, vagy A levágott, majd visszaforrasztott láb csodája… Középen áll Szent Antal oltár-sírja, Tiziano Aspetti munkája 1594-ből, két oldalán két pompás XVII. századi gyertyatartóval.

De ki is volt valójában Szent Antal? Portugál származású ferences rendi teológus és prédikátor. A Római Katolikus Egyház egyik legközkedveltebb szentje. Nemesi családból származott, eredetileg Fernando névre keresztelték. Körülbelül tizenhat éves lehetett, amikor belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé. Ekkor vette fel az Antal nevet, védőszentjéül Remete Szent Antalt választva. 1220-ban átlépett a ferences rendbe, és misszionáriusként Marokkóba indult. Betegség miatt azonban hamar haza kellett térnie, a hajó viharba került és Szicília partjaira vetődött. Itt élt rövid ideig, majd itt vett részt 1221-ben a ferencesek generális káptalanján. Ekkor találkozott Assisi Szent Ferenccel. Antal feltűnt szónoki képességeivel, ezért azzal bízták meg, hogy Itáliában és Dél Franciaországban prédikáljon. 1227-ben tért vissza Észak-Itáliába, ahol térítő prédikátor és tartományfőnök lett, miközben a Bolognai Egyetemen a teológia lektora. 1230-ban visszavonult hivatalából, s 1231-ben útban Padova felé hunyt el az arcellai kolostorban.