I. Prelude: A Hymn to Nature”, előadó: Jarvi, Neeme

A Legenda a láthatatlan Kityez városáról és Fevronyija szűzleányról (eredeti címén Сказание о невидимом граде Китеже и деве Февронии) Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov 1907. február 20-án, Szentpétervárott bemutatott négyfelvonásos operája.
Vlagyimir Ivanovics Belszkij és Nyikolaj Rimszkij-Korszakov 1898-ban kezdett el gondolkozni egy, az ortodox vallás erejét középpontba állító opera tervén. A külső körülmények közrejátszása folytán Belszkij csak 1902-ben kezdett el dolgozni a szövegkönyvön, azonban az elkészült librettó éles ellentétben állt a zeneszerző elképzeléseivel. Belszkij ugyanis egy statikus, már-már oratóriumszerű, a gondolati mondanivalót középpontba állító szöveget írt. Rimszkij-Korszakov ezzel szemben egy látványos, meseszerű történetet akart színpadra vinni, amelyben az eszmei mondanivaló és a valós történet egyidejűleg, egymás mellett van jelen. Így hát közösen újra átgondolták az egész operát. Közös fáradozásaik eredményeképpen 1905-re elkészült a szövegkönyv végleges változata, majd ennek nyomán két évvel később a darab zenéje. A komponálást hátráltatta az 1905-ös forradalom. A zeneszerző ugyanis rokonszenvezett a forradalom eszméivel, így annak leverése után jó pár hónapig mellőzték a színházi életben.

Az ősbemutató hatalmas közönségsikert aratott, ennek ellenére a darabot számos kritika érte. A rendező már a premier másnapján hangot adott kifogásainak Fevronyija szólamát illetően, amit a zeneszerző drámai szopránra komponált, de a lány ártatlan jelleméhez szerinte jobban illett volna a lírai szoprán. Sok kritikusnak nem tetszett a mű valószínűtlensége, a mítosz és a valóság keveredése. Az 1917-es fordulatot, a bolsevikok hatalomra kerülését követően, Szergej Mitrofanovics Gorogyeckij teljesen átírta a szövegkönyvet. Az új változatban a csodaszerű elemekről a nép függetlenségi harcára terelődött a hangsúly, a tatárokat pedig nem a semmiből hirtelen kiemelkedő város képe, hanem az orosz katonaság ereje késztette megfutamodásra. Vszevolod ebben a változatban nem hal meg, csak megsebesül, így nemcsak Fevronyija képzeletében veheti feleségül választottját. A magasztos hangú művet Gorogyeckij egy szokványos, szentimentális-hazafias, a szovjet propagandát kiszolgáló operává alakította át. A darabot azonban ebben a formában sem tűzték gyakran műsorra.